A vér- és laborvizsgálatok jelentőségéről

Mikor célszerű vér- és laborvizsgálatot végeztetni a házi kedvencünknél?

Fiatal állatoknál évente egyszer, idősebbeknél hat havonta célszerű minőségi és mennyiségi vérképet nézni, illetve biokémiát (máj, vese, hasnyálmirigy stb. működésére irányuló paraméterek). Szívférgességre minden évben a szúnyogszezon várható kezdete előtt egy hónappal javasolt a kedvenceinket leszűrni.

Fiatal cicákat a vakcinázásuk elkezdése előtt (pl.: FeLV, FIV, FIP stb.).

Fertőző betegség gyanúja esetén (pl.: parvovírus okozta bélgyulladás, coronavírus okozta fertőzés, Giardia stb.).

Műtétek előtt, főleg az idősebb páciensek esetén.

Ha az állatkánk hirtelen sokat fogyott vagy hízott.

 

A kan kutyák ivartalanításáról

Állategészségügyi szempontból a kan kutyák ivartalanítása is indokolt! A kan kutyáknál, főleg az idősebb állatoknál, egyre gyakrabban találkozunk a prosztata jóindulatú és rosszindulatú megnagyobbodásával. Ezek közül a jóindulatú prosztatamegnagyobbodás ivartalanítással megelőzhető, illetve gyógykezelhető. Az elmúlt időszakban sok olyan idős kutyával találkoztam, amely végbélnyílása körül egy jóindulatú daganat alakult ki. Ebben az esetben is az ivartalanítás a megoldása a problémának. A viselkedési problémák közül csak az ivarzó szukák miatt szökő kan kutyák esetében jelent megoldást az ivartalanítás! A rejtett heréjű állatok esetében is javasolt az ivartalanítás, ugyanis a le nem szállt here a magasabb hőmérséklet miatt hajlamos a daganatos elváltozásokra. Az ivartalanítás lehet sebészi vagy ún. „kémiai”, amikor egy implantátumot helyezünk be az állat bőre alá, amely kb. hat hónapon keresztül felfüggeszti a tesztoszteron nevű hormon termelését. A „kémiai” ivartalanítást nagyon idős, az altatás szempontjából rizikós (szívbeteg, vesebeteg, májbeteg stb.) betegeknél szoktuk javasolni, ugyanis a készítmény drága és hat havonta ismételni kell!

 

Vigyázat! Egy ,,rossz” kutya lehet, hogy csak beteg!

Egy kutya sokféleképpen jelezheti, hogy valami nem stimmel az egészségével. A szokásos tüneteken kívül az egészen furcsa viselkedés, felvett rossz szokás is figyelmeztethet bennünket arra, hogy baj van.

Az állatvilágban nem ritka az ,,öngyógyítás”. Éppen ezért előfordulhat, hogy még mielőtt valamilyen okból kifolyólag megbetegednének (például vitaminhiány következtében), sajátos viselkedéssel igyekeznek helyzetükön javítani. Ezekre jobb, ha figyelünk és megtanulunk különbséget tenni rosszaság és tünet között. Íme a leggyakoribb ,,rosszaságok”, amelyek hátterében valamilyen betegség állhat.

Gyakori kutyaszokás, hogy az eb a falat vagy a földet nyalja. Ilyen esetekben lehet, hogy kedvencünk kalciumhiányban szenved, amit így próbál pótolni. Ha pedig azt látjuk, hogy folyamatosan rágja, harapja a körmét, valószínűleg allergiás valamire, Ha az utóbbit tapasztaljuk, azonnal forduljunk állatorvoshoz, aki segíthet kiszűrni azokat az ételkomponenseket, amelyek allergiás reakciót váltanak ki a kutyusból.

Az is aggodalomra adhat okot, ha egy jó viselkedésű kutya minden ok nélkül agresszívvá válik, vicsorog és harap. Ilyenkor is a lehető leghamarabb állatorvoshoz kell vinni, hogy a megfelelő vizsgálati módszerekkel az esetleges egészségügyi okokat kiküszöböljük. Ez a viselkedésbeli zavar utalhat idegrendszeri megbetegedésre vagy rendellenes pajzsmirigyműködésre.

Szintén problémát jelezhet, ha az egyébként életvidám, játékos kutyánk feltűnően sokat alszik, vagy nem érdekli a játék, esetleg nem reagál a hívószóra. Ne bagatellizáljuk el a rossz kedvét azzal, hogy elkönyveljük a kutyust egy lustaságnak, mert akár egy komolyabb betegség is állhat a háttérben.

Ha a kutyus percekig néz egy pontot, vagy furcsán rángatja az egyik lábát, esetleg gyakran a levegőbe harap, nem azért teszi, mert bennünket idegesítsen a folyamatos mocorgásával. Szegény ugyanis valamilyen idegrendszeri problémával küzd, amelynek így adja a jelét.

Ha a kedvencünk csak alkalmanként rágcsálja a fűszálakat, akkor nincs különösebb okunk az aggodalomra. Egyszerűen csak ízlik neki a fű vagy kicsit több rostra van szüksége, vagy valamit beevett, amelyet szeretne kihányni, ezért kezd el „legelészni”. Arra, azonban figyeljünk oda, ha ismétlődően kezd nagyobb mennyiségű füvet fogyasztani, mert nem azért teszi, hogy bennünket bosszantva kertet rendezzen. Ilyenkor feltétlenül keressük fel az állatorvosunkat, ugyanis több, hányást okozó betegség is állhat a háttérben (pl.: emésztőszervi paraziták jelenléte, máj- és vesebetegségek, IBD stb.), de komoly magatartászavar tünete is lehet az, ha az állat mindent – így füvet is – megrág és megeszik.

Természetesen könnyen meglehet, hogy a zavaró „rossz” viselkedés nem rejt betegséget, de jobb félni, mint megijedni alapon bármilyen különös vagy rendellenes magatartást tapasztalunk kedvencünknél, mielőbb keressük fel az állatorvost, hogy kizárhassuk a betegségeket.

 

Tények és tévhitek az ivartalanításról

Először is tegyük tisztába a legáltalánosabb tévhiteket, amelyeknek a legtöbbje köszönőviszonyban sincs az igazsággal:

Sokan azt gondolják, hogy az ivartalanítás rossz és kellemetlen dolog, ami többek között rontja kedvencünk kedélyállapotát, a tények azonban ennek épp az ellenkezőjét bizonyítják. A beavatkozás nemcsak a túlszaporodást előzi meg, de sokféle betegségtől (pl.: emlődaganat, gennyes méhgyulladás, heredaganat stb.) is megóvja négylábú barátunkat. Természetesen az ivartalanítás kedvező egészségügyi hatásaival elsősorban az időben elvégzett ivartalanítás esetén számolhatunk (az ivarérés után, de 2 éves kor előtt).

Tévhit, hogy a nőstény kutyáknak és macskáknak legalább egyszer elleniük kell az életük folyamán, hogy boldogok és egészségesek legyenek. Az állatok esetében a párzás ugyanis nem örömforrás vagy tudatos családtervezés, hanem pusztán hormonális hatások eredménye, így boldogtalanok sem lesznek, ha ezek kimaradnak az életükből.

Tévhit, hogy az ivartalanított állatok elhíznak. A hízás ugyanis inkább a mozgásszegény életmóddal és a túltáplálással van összefüggésben. Az ivartalanítást követően az állatok életfenttartó energiaszükséglete kb. 15-20 %-kal csökken. Ha a kedvencünk a beavatkozást követően is ugyanazt a táplálékot kapja, ugyanolyan mennyiségben, akkor szépen el fog hízni! A műtétet követően 15-20 %-kal kell/kellene csökkenteni a takarmány mennyiségét vagy ivartalanított állatok számára gyártott táppal kellene őket táplálni.

Tévhit, hogy kínzásnak tesszük ki vele az állatot. A műtétben nincs semmi kínzás. A műtétet a rendelőnkben is korszerű körülmények között végezzük el. Az altatás előtt alaposan megvizsgáljuk a beteget és a beteg egészségügyi állapotának megfelelő gyógyszereket használjuk (az esetek jelentős részében már az emberek altatására használt szereket alkalmazzuk). Az altatás korszerű altatógéppel történik, a kedvencünket őrzőmonitor figyeli a műtét alatt (EKG, légzésszám, vérnyomás, oxigénszaturáció, testhőmérséklet) és azonnal riasztja az orvost, ha a paraméterek a beállított riasztási szintet elérik! Ezáltal minimálisra tudjuk csökkenteni a beavatkozás kockázatát. Az operáció alatt végig infúziót kapnak az állatok. Kiemelt figyelmet szentelünk a műtét alatti és az azt követő fájdalomcsillapításra. Otthonra is hat napra elegendő fájdalomcsillapítót adunk a lábadozás idejére.

Tévhit, hogy ezzel beavatkozunk a természet rendjébe. Ezt ugyanis már évezredekkel ezelőtt megtettük, amikor a kutyák és macskák vadon élő őseit háziasítottuk, életterüket megváltoztattuk. A ,,be nem avatkozás” adott esetben túlszaporodott kutya- és macskapopulációhoz vezet, ami még több utcán kóborló állatot eredményez.

Tévhit, hogy az állatorvos ezekből a műtétekből szeretne meggazdagodni. Az ellések levezetése, az alom egészségügyi ellátása és vakcinázása, illetve az ivartalanítás elmaradása miatt kialakuló súlyos betegségek kezelése ugyanis hosszú távon sokkal több profitot biztosítana számára. Az ivartalanítás ugyanakkor az állatorvos számára is költséget jelent, hiszen ő biztosítja a minőségi varróanyagot, az eszközöket, a gyógyszereket és az egyéb műtőfelszereléseket.

De miért annyira fontos az ivartalanítás?

Az ivartalanítás nem divathóbort. Egyetlen nem ivartalanított kutyapár 10 év alatt akár 20 millió kutyakölyköt eredményezhet (ha évenként kétszeri kölykezéssel, alkalmanként négytagú alommal számolunk, és feltételezzük, hogy egyenlő arányban születnek nőstények és hímek, és a nem ivartalanított utódok ugyanilyen ütemben tovább szaporodnak). Így, már érthető, ha azt mondjuk, hogy a túlszaporodáson, az utcán kóborló kutyák számának csökkentésén egyedül a menhelyek vagy a jószándékú örökbefogadók nem tudnak segíteni. Kizárólag az ivartalanítás nyújt erre hatékony megoldást, arról nem beszélve, hogy számos megbetegedéstől és a tüzeléssel járó kellemetlenségektől is megóvhatjuk a kedvenceinket. Az ivartalanítás minimális kellemetlenséggel jár együtt, de nagyon sok pozitív hatása van kedvencünkre nézve. A nőstény állatok esetében kizárja az életveszélyes és gyakran halállal végződő gennyes méhgyulladás lehetőségét, de jelentősen csökkenti a rosszindulatú emlőrák kockázatát is. Ezek, a betegségek az esetek jelentős részében idősebb korban jelentkeznek, amikor nagyobb az altatás kockázata is.

 

Mit tehetünk, ha házi kedvencünknél a környezeti tényezők hatására kialakult szorongás és félelem okozta viselkedési problémák jeleit észleljük?

Ma már nagyon sok hatásos készítmény áll rendelkezésre ezen problémák gyógykezelésére, így sok kellemetlenséget megelőzhetünk (a cica vagy a kutya tönkreteszi a bútorokat, egyéb kárt okoz a lakásban stb.). Ezek között van párologtató, kapszula, illetve oldat formájú készítmény is. De a gyógyszer használata előtt tanácsos az állatorvossal is konzultálni, mert lehet, hogy a környezet gazdagítása vagy életmódváltás is megoldja a problémát!

 

Mit tegyünk mérgezés gyanúja esetén?

Ha olyan félelmünk van, hogy az állatunk beevett valamit (pl.: rágcsálóírtószer, csigaméreg, étcsoki, diétás keksz, a gazdi gyógyszerei stb.) és még nem telt el több mint öt óra, célszerű az állatot a lehető leghamarabb állatorvoshoz elvinni, ahol kap gyógyszert, amelytől kihányja az állat a megevett dolgokat. Erre öt órán belül van esélyünk, ugyanis az állatok gyomra 4-5 órán belül ürül ki. A mérgezésekkel állatorvosi szempontból az a probléma, hogy csak bizonyos szereknek van ellenszer, illetve gyakran már csak nagyon későn derül ki, hogy mit is evett meg az állat? A rágcsálóirtószereknek van ellenanyaga (K1 vitamin), a csigaírtó szer esetén csak tüneti kezelés van (görcsöl az állat), fagyállómérgezés esetén etil-alkohol (pl.: vodka), nyírfacukor (diétás keksz, rágó) esetén cukor.